úgy néz ki, hogy ízelítőt kapunk az angilali házvásárlás minden szeletéből. az történt ugyanis, hogy hacsak csoda nem történik, nem lesz házunk. legalábbis nem ez. 

múlt héten, cirka 2 hónappal azután, hogy itt ülünk a Land Registrys papírokon, amiket az ügyvédünk küldött és amiket megígért, hogy ő is átnéz és jelez, ha lát valami furcsát, szokatlant, szóval múlt héten ez a drága ügyvéd odabiggyesztette egy e-mailje végére, hogy ja, amúgy van ám egy restriction a házon. ezt anno mi is láttuk, de nem tulajdonítottunk neki különösebb figyelmet, mert a Conveyance azt írja, hogy 10 év után a korlátozás hatályát veszíti, az meg 1969-ben volt. csakhogy. a Title már nem említi ezt a 10 éves időkorlátot, ami fölött én átsiklottam. dehát ezért van az ügyvéd, gondolná az egyszeri ember. na de mi is ez a korlátozás?

section 157. ex-council ingatlan, önkormányzati tulajdon volt anno. aztán eladták a jelenlegi tulajnak, de bizonyos korlátozásokkal. egyrészt azért, hogy ne csináljanak belőle holiday home-ot, másrészt pedig az ingatlan dedicated rural arean fekszik, vagyis olyan helyen, amit nem fognak soha beépíteni, meg kell tartani a Cornish kultúrát, életstílust. ezért csak olyan magánszemély veheti meg a házat, aki a vásárlást megelőző 3 évben Cornwallban lakott. ez még nem is lenne akkora probléma, mert lehet kérvényezni a korlátozás feloldását személyes körülményekre hivatkozva. csakhogy. erről az egészről a bankot is értesíteni kell, mert nem minden hitelező örül az ilyen és ehhez hasonló korlátozásoknak, ugyanis ha mi valami oknál fogva nem tudjuk törleszteni a hitelt, a banknak el kell adnia az ingatlant, hogy a pénzéhez jusson. és mivel csak helyieknek adhatja el, ezzel megnehezíti a saját helyzetét, ezért inkább egyből nemet mond. másrészt pedig a saját helyzetünket is megnehezítenénk, mert egyszer majd mi is el szeretnénk adni, és akkor keresgélhetnénk helyi vevőket. arról nem is beszélve, hogy mi kialkudtunk egy árat úgy, hogy erről a korlátozásról nem tudtunk. és a bank is úgy mérte fel, hogy nem tudott róla, tehát valószínűleg nem is ér annyit, mint amennyit fizetnénk érte. hab a tortán, hogy a tulaj és a tulaj ügyvédje, valamint az ingatlanos se tudott erről az egész s157-ről. ami úgy történhetett meg, hogy régebben abszolút nem vették komolyan ezeket a szabályokat, csak aztán beindultak a londoniak a sok pénzükkel, elkezdték felvásárolni az olcsó, szép helyeken lévő ingatlanokat, a helyi councilok pedig felülvizsgálták a szabályozást és beintettek. csak erről elfelejtették értesíteni a tulajdonosokat. tegnap éjjel elég sok horror sztorit olvastam, sokakat ért nagyon kellemetlen meglepetés. köztük minket is. 

olyannyira kellemetlenül ért múlt héten ez az e-mail végére odalökött mondat, hogy én 2 napig nem is tudtam dolgozni menni. már a vége felé jár(t)unk a folyamatnak, tulajdonképpen a local searchökre vár(t)unk. csúszás ezek miatt így is lett volna, de az új évet szinte biztos, hogy az új otthonunkban kezdtük volna. annyira beleéltük magunkat, hiszen itt már mi jöhetett volna közbe, semmi tragikus. a legdühítőbb, hogy az ügyvédünk ott ült az információn 2 hónapig, miközben mi elköltöttünk egy csomó pénzt mindenféle felmérésre és elvesztegettünk egy csomó időt, a sajátunkat és másokét is, mert ő úgy _gondolta_, biztosan tudunk a korlátozásról, hiszen ezzel együtt kellett volna hirdetni az ingatlant. na ja, már ha bárki is tudott volna róla. amikor megkértük, hogy járjon utána, van-e bármilyen kivétel, akármi, amit tehetünk, egy nappal később annyit mondott, hogy megnézte a neten a council website-ját, és ott azt írták, hogy nincs kivétel, 3 év, pont. namost guglizni mi is tudunk, ehhez nem kell ügyvédi diploma. szerencsére a kolléganőm rokona pont a Land Registrynél dolgozik, tőle kaptuk első körben az infót, hogy van remény, a korlátozás feloldható. csak akkor még azt hittük, hogy véglegesen, ezért küzdöttünk tovább a házért. egy hete az eladó ügyvédjére vártunk, hogy nyújtsák be a kérvényt. tegnap megkérték a mi ügyvédünket, hogy egyezzünk bele abba, hogy majd a vásárlás után mi adjuk be a kérvényt. ez akkor van, amikor a bank már elutalta a pénzt az eladónak, minket pedig be kell jegyezni, mint új tulajt. igenám, de ha a council valamiért mégsem adja meg nekünk az engedélyt, akkor se ház, se pénz.

most várunk hétfőig, akkor az ügyvéd összedugja a fejét az iroda vezetőjével, megnézik, milyen lehetőségeink vannak. ha valami csoda folytán találnak megoldást, akkor értesíteni kell a bankot, ott lesz egy új valuation, ajánlatot teszünk újra, amit a tulaj nem fog elfogadni, és akkor végleg elengedjük ezt a sztorit. 

legmeredekebb álmainkban se gondoltuk, hogy ez megtörténhet. most meg itt ülünk, és várjuk, hogy elveszítsük az álomházat.